A felvonóipar kemény manapság, és minden szerep kihívást jelent. Az értékesítők küzdenek – ebben az évben nagyon kevés projekt ad le rendelést, és rendelések nélkül nemcsak a jutalékukat veszítik el, de akár az állásukat is elveszíthetik. A gyári munkások is nehézségekkel küzdenek; A pihenés miatti gyakori munkaváltás csökkentett darabbéreket jelent. A szerelőmunkásoknak is nehéz dolguk van – munka nélkül nem tudnak csak ülni és várni, hogy étkezzenek, így sokan mellékmunkákat végeznek, például ételszállítást. A karbantartó technikusokra is nyomás nehezedik: fejenként több feladatot kell ellátniuk, és különféle ellenőrzésekkel kell foglalkozniuk. Pedig az eladókhoz, a gyári munkásokhoz, a szerelőkhöz és a cégtulajdonosokhoz képest valójában a karbantartók a legszerencsésebbek.
Az iparági környezet fenntartásához mindannyiunk közös erőfeszítésére van szükség. Ez alól a karbantartók társadalmi értéke sem kivétel. Nemcsak a társadalom karbantartói csoportunkkal való törődésén múlik, hanem, ami még fontosabb, rajtunk, karbantartókon múlik, hogy tiszteljük és szeressük magunkat. Mivel liftkarbantartók vagyunk, szükséges, hogy szeressük a hivatásunkat. Ugyanazt a munkát ismételten elvégezni nagyszerű. A lift karbantartási technológiája nem túl bonyolult, de valóban jól csinálni, biztosítani, hogy a lift zökkenőmentesen tudjon működni, amíg "nem esik le az érme", és nulla meghibásodási arányt elérni, az is nagyon nehéz. Az ilyen, szorgalmasan dolgozó karbantartókat Lao Yu véleménye szerint minden bizonnyal tisztelik az ingatlankezelésben, és szeretik a tulajdonosok. Még ha a közösség vagyonkezelésének a liftkarbantartó egység cseréjére is szükség van, mindent megtesznek az ilyen karbantartók megtartása érdekében.
Kedves karbantartók, kevesebbet panaszkodjanak és végezzék jól a dolgunkat. Biztosan szép jövőnk lesz!